Amerikai különleges fegyverek | ![]() |
![]() |
Atombomba
Az elképesztő erejű tömegpusztító fegyver históriája igen ellentmondásos, hiszen a létrehozását eredményező kutatássorozatban sok-sok kiváló tudós (pl. Fermi, Bohr, Oppenheimer, Szilárd, Wigner, Teller stb.) vett részt, és õk olyan jelentõs eredményekkel gazdagították a tudományt, melyek előnyei tagadhatatlanok. Ugyanakkor az emberiség képessé vált arra, hogy elpusztítsa önmagát. Az atombomba katonai története is számos kérdőjelet vet fel. A Groves tábornok által vezetett Manhattan-program erőltetett menetben haladt, hogy megelőzhessék a németeket. A nyugati fronton az "Alsos" fedőnevű hírszerző-akció keretében dolgozó tisztek sokszor az elsõ vonalban harcoló katonákkal haladtak, hogy mindent azonnal megtudhassanak a német kutatások állásáról. Sokak szerint a németek még évekig nem tudtak volna atomfegyvert gyártani, mások úgy vélik, tudósaik nem is akartak eredményeket felmutatni... A Manhattan-program az európai háború lezárását követően is gőzerővel haladt, azzal az indokkal, hogy amennyiben Japán ellen bevetik ezt a fegyvert, amerikai katonák ezereinek életét fogja megmenteni. Ám mire a bombázásokra sor került, a japánok már a megadás gondolatával foglalkoztak. Az első atomrobbantásra 1945. július 16-án került sor Los Alamos mellett. Röviddel ezután az "éles" bevetések következtek. Augusztus 6-án Hiroshima városára dobták le az Enola Gay nevû B-29-es bombázó által szállított Little Boy típusú bombát. Kb. 90-120 ezer ember halt meg rettenetes körülmények között, és sokan szenvedtek borzalmas sebesüléseket. A leukémia, a sugárzás okozta láthatatlan kór a mai napig szedi áldozatait. Az atombomba történetének legvitatottabb fejezete, hogy mindezek után szükség volt-e a második támadásra. Augusztus 9-én Nagasaki volt a célpont, ennél az akciónál a Fat Man típusú bombát vetették be. 39 ezer ember halt meg azonnal, ez a szám a későbbi halálozások miatt kb. 60 ezerre nőtt. A Manhattan-program keretében kétféle bombát gyártottak, ezek technikai jellemzőik mellett működésükben is eltértek.
Little Boy típus (urániumbomba)
![]() TECHNIKAI ADATOK
Fat Man típus (plutóniumbomba)
![]() TECHNIKAI ADATOK
M4 Sherman Crab II
![]() Az ún. Crab - aknaszedő tulajdonképpen egy Sherman-harckocsi volt, amelynek egy lapátos forgódodob volt az elejére szerelve, és a földnek ütődő, forgó lapátok felrobbantották a beásott aknákat. A harckocsi elődjét az angolok már Afrikában kipróbálták - egy dél-afrikai mérnök tervei alapján forgódobbal szereltek fel néhány Valentine és Matilda harckocsit. A dobot ekkor egy, a harckocsi elülső páncélzatára szerelt motorral hajtották meg. A Crab forgódobját már a harckocsi motorja hajtotta meg, és 2,5 km/ó sebességgel tudott haladni (jobban mondva aknát robbantani), az általa megtisztitott folyosó 3 m széles volt. Ennek a "csapdosó" aknarobbantó-módszernek egyetlen hiányossága volt: az, hogy a szó szoros értelmében nagy port vert fel, és ez megnehezitette a harckocsi irányitását. Ezért az angolok elkészitettek egy ekével felszerelt változatot is, amely kiszántotta az aknákat a földből. A kiforgatott aknákat aztán utászok hatástalanitották. Ez a módszer csak puha talajon volt alkalmazható, és az invázió folyamán csak kevés, Bullshorn Plough tipusú aknaeke volt használatban. M4 Sherman DD (Douplex Drive)
![]() A Duplex-Drive harckocsi, vagy közismertebb nevén a DD, a Sherman M4-es kétéltű változata volt, egy Strausler nevű osztrák emigráns tervei alapján épült. Egy olyan összehajtható "ponyvaszoknyával" ellátott tankról van szó, amely képes volt megmaradni a víz színén. A ponyva és a harckocsi teste között 36 levegővel teletöltött tömlő volt. A tank két hajócsavarral volt meghajtva, és 4,6 km/ó sebességgel tudott haladni a vízen Amint kijutott a szárazföldre, a személyzet egy gyenge robbanótöltettel "lerobbantotta" a ponyvát a harckocsiról, és a tank már akcióképes is volt. A DD-ket más angol és amerikai gyalogsági egységek is használták a partrajutásra Normandiában.
TECHNIKAI ADATOK
|