Amerikai különleges fegyverek |
Atombomba
Az elképesztő erejű tömegpusztító fegyver históriája igen ellentmondásos, hiszen a létrehozását eredményező kutatássorozatban sok-sok kiváló tudós (pl. Fermi, Bohr, Oppenheimer, Szilárd, Wigner, Teller stb.) vett részt, és õk olyan jelentõs eredményekkel gazdagították a tudományt, melyek előnyei tagadhatatlanok. Ugyanakkor az emberiség képessé vált arra, hogy elpusztítsa önmagát. Az atombomba katonai története is számos kérdőjelet vet fel. A Groves tábornok által vezetett Manhattan-program erőltetett menetben haladt, hogy megelőzhessék a németeket. A nyugati fronton az "Alsos" fedőnevű hírszerző-akció keretében dolgozó tisztek sokszor az elsõ vonalban harcoló katonákkal haladtak, hogy mindent azonnal megtudhassanak a német kutatások állásáról. Sokak szerint a németek még évekig nem tudtak volna atomfegyvert gyártani, mások úgy vélik, tudósaik nem is akartak eredményeket felmutatni... A Manhattan-program az európai háború lezárását követően is gőzerővel haladt, azzal az indokkal, hogy amennyiben Japán ellen bevetik ezt a fegyvert, amerikai katonák ezereinek életét fogja megmenteni. Ám mire a bombázásokra sor került, a japánok már a megadás gondolatával foglalkoztak. Az első atomrobbantásra 1945. július 16-án került sor Los Alamos mellett. Röviddel ezután az "éles" bevetések következtek. Augusztus 6-án Hiroshima városára dobták le az Enola Gay nevû B-29-es bombázó által szállított Little Boy típusú bombát. Kb. 90-120 ezer ember halt meg rettenetes körülmények között, és sokan szenvedtek borzalmas sebesüléseket. A leukémia, a sugárzás okozta láthatatlan kór a mai napig szedi áldozatait. Az atombomba történetének legvitatottabb fejezete, hogy mindezek után szükség volt-e a második támadásra. Augusztus 9-én Nagasaki volt a célpont, ennél az akciónál a Fat Man típusú bombát vetették be. 39 ezer ember halt meg azonnal, ez a szám a későbbi halálozások miatt kb. 60 ezerre nőtt. A Manhattan-program keretében kétféle bombát gyártottak, ezek technikai jellemzőik mellett működésükben is eltértek.
Little Boy típus (urániumbomba)
TECHNIKAI ADATOK
Fat Man típus (plutóniumbomba)
TECHNIKAI ADATOK
M4 Sherman Crab II
Az ún. Crab - aknaszedő tulajdonképpen egy Sherman-harckocsi volt, amelynek egy lapátos forgódodob volt az elejére szerelve, és a földnek ütődő, forgó lapátok felrobbantották a beásott aknákat. A harckocsi elődjét az angolok már Afrikában kipróbálták - egy dél-afrikai mérnök tervei alapján forgódobbal szereltek fel néhány Valentine és Matilda harckocsit. A dobot ekkor egy, a harckocsi elülső páncélzatára szerelt motorral hajtották meg. A Crab forgódobját már a harckocsi motorja hajtotta meg, és 2,5 km/ó sebességgel tudott haladni (jobban mondva aknát robbantani), az általa megtisztitott folyosó 3 m széles volt. Ennek a "csapdosó" aknarobbantó-módszernek egyetlen hiányossága volt: az, hogy a szó szoros értelmében nagy port vert fel, és ez megnehezitette a harckocsi irányitását. Ezért az angolok elkészitettek egy ekével felszerelt változatot is, amely kiszántotta az aknákat a földből. A kiforgatott aknákat aztán utászok hatástalanitották. Ez a módszer csak puha talajon volt alkalmazható, és az invázió folyamán csak kevés, Bullshorn Plough tipusú aknaeke volt használatban. M4 Sherman DD (Douplex Drive)
A Duplex-Drive harckocsi, vagy közismertebb nevén a DD, a Sherman M4-es kétéltű változata volt, egy Strausler nevű osztrák emigráns tervei alapján épült. Egy olyan összehajtható "ponyvaszoknyával" ellátott tankról van szó, amely képes volt megmaradni a víz színén. A ponyva és a harckocsi teste között 36 levegővel teletöltött tömlő volt. A tank két hajócsavarral volt meghajtva, és 4,6 km/ó sebességgel tudott haladni a vízen Amint kijutott a szárazföldre, a személyzet egy gyenge robbanótöltettel "lerobbantotta" a ponyvát a harckocsiról, és a tank már akcióképes is volt. A DD-ket más angol és amerikai gyalogsági egységek is használták a partrajutásra Normandiában.
TECHNIKAI ADATOK
|