http://masodik-vilaghaboru.hupont.hu

A Második Világháboru csatái, fegyverek, légvédelmik, tűzérség, tankok, kézifegyverek.

Német repülők Nyomtatás E-mail
Dornier Do-17 'Fliegender Bleistift'
do-17
 
A Do-17-est eredetileg a Lufthansa részére tervezték gyors postagépnek, de az elkészült három - akkor még egy függőleges vezérsíkú - repülőgépet nem vették át. Ezután a Dornier cég nem kevesebb, mint 12 prototípuson keresztül gyorsbombázó géppé alakította, immáron kettős függőleges vezérsíkkal. A különösen keskeny törzs miatt "Repülő ceruzának" nevezett gép végül két altípusként jelent meg a katonai szolgálatban, a Do-17E1 nagysebességű bombázógépként, a Do-17F-1 pedig fényképező-felderítőgépként. Az utóbbiban átalakították a bombatárat két fényképezőgép számára, és nagyobb üzemanyagtartályokat építettek a gépbe. A két típus jó teljesítményekkel mutatkozott be a nappali körülmények között, de hamarosan elavultnak tekintették mindkettőt. Ezekből a gépekből fejlesztették ki a Do-17M/F közepes bombázó- és felderítőgépet, majd Do -17S és U altípusait. A (radar) felderítő célú gépekbe ismét folyadékhűtéses motorok kerültek, de módosult a gép orra: rövidebb, ám nagyobb lett az üvegezett "légyszem" orrfülke. A 18 darabos nullsorozat után 522 példány készült a végleges Do-17Z változat három fő altípusából. A Do-17Z-1 500 kg-os bomba terhet vitt a Do-17Z-1 nagyobb teljesítményű hajtóművet kapott és nagyobb bombaterhet vihetett, míg a Do-17Z-3 felderítő-bombázó repülőgép volt. Az exportra készült változata Do 215 típus-néven futott.

TECHNIKAI ADATOK 

  • Legénység: 4-5 fő

  • Motor: 2 db BMW-Bramo 323P Fafnir, 1000 LE

  • Sebesség: 410 km/h (4000 m-en)

  • Fegyverzet: 6 db 7,92 mm-es Rheinmetall MG 15 géppuska, max. 1000 kg bomba

  • Súly: 5210 kg (üresen); 8837 kg (max.)

  • Csúcsmagasság: 8200 m

  • Hatótávolság: 1500 km (póttankkal)

  • Fesztávolság: 18,02 mHossz: 15,86 m

  • Magasság: 4,72 m


Fieseler Fi-156 'Storch'
fi156_fs
 
A német repülőgépipar egyik legfigyelemreméltóbb gépe a Storch volt. Tervezőjét különösen érdekelték a STOL (Short Take off and Landing = rövid fel- és leszállópályát igénylő) repülőgépek. A Storch 65 méteres gurulás után elemelkedett, leszállásához pedig csak 20 méternyi sáv kellett, és 40 km/óra sebességgel is jól vezethető maradt. Ezt használták ki pl. Mussolini kiszabadításánál. A Fi-156 egy katonai mentő- és futárgépet igénylő, 1935-ös kiírás nyomán született. 1936 nyarán repült először, és 1937-ben állították csapatszolgálatba. Mintegy 2900-at gyártottak. A fő változat, a Fi-156A jelű fegyvertelen volt, de a Fi- 156C már négy fegyveres alváltozatban készült. A Fi-156D két alváltozata légimentőgép volt. Magyarország összesen 36 darabot használ felderítő- és futárgépként.

TECHNIKAI ADATOK

  • Hossz: 9,91 m

  • Magasság: 3,06 m

  • Fesztávolság: 14,25 m

  • Hatótáv: 1050 km

  • Személyzet: 1 fő (+2 utas)

  • Csúcsmagasság: 5200 m

  • Szerkezeti tömeg: 935 kg

  • Felszálló tömeg: 1320 kg

  • Csúcssebesség: 175 km/ó

  • Fegyverzet: 1 db 7,92 mm-es MG 15 géppuska

  • Hajtómű: 1 db 8 hengeres Argus As 10C-3, 240 LE



Focke-Wulf Fw 190
fw190

A Focke-Wulf Fw 190 volt az egyik legjobb (ha nem a legjobb) vadászrepülőgép a második világháborúban, mégis másodhegedűsként él az emlékezetben a Messerschmitt Bf 109 mellett. A prototípus 1939. június 1-jén repült először, ez volt Németország első csillagmotorral épített, alsó szárnyas vadászgéptípusa. A Fw 190D változat meghosszabbított orrában Junkers Jumo 213-as 12 hengeres V-motor kapott helyet. A folyadékhűtéses Jumo V-motor beépítése a pilótafülke átalakítását is szükségessé tette, jóllehet a kör alakú hűtő miatt külső jegyeiben a repülőgép megőrizte a csillagmotoros formát. A szárnyak és a függőleges vezérsík alakja megmaradt, a törzs hossza 10,30 m-re növekedett, a vízszintes vezérsík szélesebb lett. Ezt követően a gép tűzerejét fejlesztették. Az Fw 190D-12 és -13 alkalmas volt a légcsavarszárak között tüzelő, 30 mm-es MK-108 gépágyú befogadására is. Az MW 50 feltöltőkompresszor további teljesítménynövekedést eredményezett. Az Fw 190D-12 legnagyobb sebessége 11 300 méteres magasságban 725 km/h volt.

TECHNIKAI ADATOK

  • Legénység: 1 fő

  • Motor: Junkers Jumo 213A-1; 2240 LE

  • Sebesség: 790 km/h (6600 m-en)

  • Fegyverzet: 2 db 20 mm-es Mauser MG 151/20 gépágyú; 2 db 13 mm-es Rheinmetall Borsig MG 131 géppuska

  • Súly: 3490 kg (üresen); 4840 kg (harckészen)

  • Csúcsmagasság: 11280 m

  • Hatótávolság: 960 km

  • Fesztávolság: 10,52 m

  • Hossz: 10,20 m

  • Magasság: 3,36 m


Focke-Wulf Fw 200 'Condor'
fw200-1
 
A Focke-Wulf Fw 200-ast eredetileg az óceán átrepülésére alkalmas utas- és teherszállító gépnek tervezték, később azonban nagy hatótávolságú, haditengerészeti feladatokra szánt felderítő-bombázóként állították hadrendbe. Szerkezete ehhez a feladathoz túl gyenge volt, és ez a bevetések során sok balesethez vezetett. A FW 200-as ennek ellenére komoly szerephez jutott az Atlanti-óceánon vívott harcokban. Első repülésére a gépnek 1937. július 27-én került sor, és első katonai változatait 1939 szeptemberében szállították a Luftwaffe-nek. A Condor végleges változata, a Fw 200C-3-as 1941 nyarán jelent meg. 1941. szeptember 20-án egy ilyen Condor támadta az konvojtkíséretben lévő HMS Audacity kísérő-anyahajót, és a térségben tartózkodó U-751 segítségével elsüllyesztette. A Condor katonai változataiból összesen 262 darabot szállítottak le, és ezt a számot még három, katonai jelöléssel ellátott Fw 200B típusú utasszállító gép egészítette ki.

TECHNIKAI ADATOK

  • Hossz: 23,45 m

  • Magasság: 6,26 m

  • Fesztávolság: 32,83 m

  • Hatótáv: 4440 km

  • Személyzet: 4 fő

  • Csúcsmagasság: 5.800 m

  • Szerkezeti tömeg: 12 950 kg

  • Felszálló tömeg: 22.700 kg

  • Csúcssebesség: 360 km/h

  • Fegyverzet: egy 20 mm-es elforgatható, előretüzelő MG 151/20-as gépágyú, 2-2 db 13 mm-es MG 131 géppuska, a felső- és hátsó tüzelőállásban, és 1db 7,92 mm-es, elforgatható MG-15-ös távműködtetésű géppuska az elülső, felső toronyban, max. 2100 kg bomba.

  • Hajtómű: 4 db BMW-Bramo 323R-2 Fafnir 9 hengeres csillagmotor (1200 LE) 


Focke-Wulf Ta 152
ta152-b
 
Az 1944-ben megjelent Focke-Wulf Ta 152 többek szerint a II. világháború legkiválóbb légcsavaros vadászgépe volt, sebességben és manőverezhetőségben egyaránt felülmúlta a legmodernebb szövetséges vadászgépeket. A Kurt Tank által tervezett típus a nagy magasságon üzemelő elfogóvadászok úttörője volt: nemcsak technológiai szempontból, de az alkalmazás koncepcióját tekintve is jóval meghaladta korát. A Ta 152 magassági vadászgép a Fw 190D Jumo motoros továbbfejlesztéseként jött létre. A nagy magasságban történő üzemeltetés számos különleges követelményeket támasztott a géppel szemben, így a típus jelentős átalakításokon esett át. A géptörzset meghosszabbították, így a Ta 152 egy nyúlánk, roppant elegáns gép képét mutatta. De túl későn és túl kevés készült belőle. A szolgálatba állított pár darab Ta-152 egyik speciális feladatköre volt a Messerschmitt Me-262 és más fontosabb légibázisok védelme volt a támadó szövetséges repülőgépekkel szemben, és ott igen jól teljesített. Összesen 215 darab épült meg a háború végéig.

TECHNIKAI ADATOK 

  • Hossz: 10,82 m

  • Magasság: 3,36 m

  • Fesztávolság: 14,44 m

  • Hatótáv: 2000 km

  • Személyzet: 1 fő

  • Csúcsmagasság: 14 800 m

  • Szerkezeti tömeg: 4031 kg

  • Felszálló tömeg: 5210 kg

  • Csúcssebesség: 759 km/h

  • Fegyverzet: egy MK 108 30 mm-es és két MG 151/20 20 mm-es gépágyú 

  • Hajtómű: egy 1750 Le-s (1287 kW) Jumo 213E fordított V-motor 


Heinkel He-111

he111
 
Kétmotoros, alsószárnyas, fémépítésű közepes bombázó, a II. világháborúban Németország legfontosabb közepes bombázógépe. Tervezése polgári szállítógépként 1935-ben kezdődött meg, 1936-ban a HE-111B-t mégis a Luftwaffének szállították. A sok más típusához hasonlóan ez a még ma is meglehetősen modern külsejű gép 1937-ben a spanyolországi Kondor Légióban vizsgázott. A B-sorozatot a DB 600-as hajtóművekkel épített He-111D követte. A He-111P készült először aerodinamikailag javított "buborékorral", amit megszakított az orrgépfegyver, amely minden további He-111 jellemzője volt. 1939-ben végül megjelent a nagyreményű He-111H változat. A gép helytállt a másodrendű spanyol légvédelem ellen, s mivel szolgálatba állításakor gyorsabbak voltak a kortárs vadászoknál, a védelmet meglehetősen elhanyagolták. Ez arra vezette a Luftwaffét, hogy a He-111-eseket gyenge kísérővédelemmel, vagy anélkül küldje Anglia fölé, ami meg is bosszulta magát.  Az angliai légicsata idején a hatalmas veszteségek világosan mutatták, hogy a típus a nappali közepes bombázó szerepkörben a közepesnél jobb légvédelem ellen már tehetetlen. Mivel a Birodalmi Légügyi Minisztérium képtelen volt a szerepkörre más gépet alkalmazni, maradt a fejlesztés, plusz fegyverek és páncélzat ill. az ezzel együtt járó lomhaság... A háború végén még V-1 szárnyasrakéta levegőből való indítására is használták. Érdekes módon a pilóták mindezek ellenére ragaszkodtak hozzá, könnyen s jól repülhető típusnak tartották. A felderítő és szállító változataival együtt 1937-1944 között a Luftwaffe számára 6086 db, összesen (7000 db angol Merlin motorral) pedig 13.150 épült.

TECHNIKAI ADATOK

  • Legénység: 5 fő

  • Motor: 2 db Junkers Jumo 212F-2, 1350 LE

  • Sebesség: 414 km/h (5000 m-en)

  • Fegyverzet: 1 db 20 mm-es MG-FF gépágyú, 5 db 7,92 mm-es MG-15 géppuska, 1 db MG-17 géppuska, max. 2500 kg bomba

  • Súly: 6545 kg (üresen); 11.350 kg (harckészen)

  • Csúcsmagasság: 8500 m

  • Hatótávolság: 2780 km

  • Fesztávolság: 22,63 m

  • Hossz: 16,63 m

  • Magasság: 4,18 m


Heinkel He-219 'Uhu'

he219
 
Az Uhu a második világháború legjobb, különleges képességekkel rendelkező német éjszakai vadászgépe volt, de mivel a náci vezetésnek politikai fenntartásai voltak a Heinkel céggel szemben, a repülőgépből csak kevés épült. Noha utasították őket, hogy ne tegyék, a vállalat munkatársai megtervezték és gyártották a típust.  A He 219 többfeladatú harci gépet 1940-ben kezdték tervezni, de csak 1941 végére alakult egyértelműen éjszakai vadásszá. A tíz prototípus 1942 novemberében repült először, ekkorra a Heinkel gyár már mégiscsak kapott megrendelést 300 darab He 219A gépre (beleértve a 130 darabos nullszériát is).  Az első sorozatgyártású változat a He 219A-2 volt, és több mint 150 darab He 219A készült el He 219A-7-ig terjedő típusszámozással. A repülőgépeket 1943 közepétől állították korlátozott hadiszolgálatba különböző motorokkal és fegyverzettel. 1943. június 11-én Werner Streib őrnagy egyetlen bevetésen öt Avro Lanchastert lőtt le, míg egysége az első hat bevetése alatt húsz repülőgépet semmisített meg.

TECHNIKAI ADATOK

  • Legénység: 2 fő

  • Motor: 2 db 1900 LE-s Daimler-Benz DB 603G,12 hengeres, fordított V-motor

  • Sebesség: 670 km/ó

  • Fegyverzet: két 30 mm-es, mereven beépített gépágyú a szárnytőben, két 30 mm-es és két 20 mm-es, mereven beépített gépágyú a törzs alján a fegyverbölcsőben és két 30 mm-es, ferdén lefelé és felfelé tüzelő gépágyú a törzs végén

  • Súly: 11 200 kg (üresen) 15 350 kg (harckészen)

  • Csúcsmagasság: 12 500 m

  • Hatótávolság: 2000 km

  • Fesztávolság: 18,53 m

  • Hossz: 15,54 m

  • Magasság: 4,01 m


Junkers Ju-52

ju52
 
Hárommotoros német szállító repülőgép. Az alsószámyas, hullámlemezekkel borított, teljesen fémépítésű, merev futóműves Ju~52/3m tipikus Junkers-gép volt, amelyet utasszállítóként fejlesztettek ki 1931-ben. A nagyon sikeres W-33 és W-34 szállítógépek leváltására tervezték, a húszas évek végén. Az elődeihez hasonló szerkezeti felépítésű repülőgép 1930 októberében repült először. A polgári légiforgalomnak szánt Ju-52a és Ju-52d kezdeti sorozatváltozatok csak a motorjukban különböztek egymástól. A hárommotoros Ju 52/3m létrejöttével jelentősen megnőtt a repülőgép hasznos terhelése és teljesítménye.  A II. világháború idején a Luffwaffe standard szállítógépe volt, amelyet a nagyobb teljesítményű típusok megjelenése ellenére is tovább gyártottak. Norvégia megszállásakor fontos szállítófeladatokat láttak el. A megbízható gépet pilótái Tante Junak (Ju néni) becézték. Rövid fel- és leszállópálya, erőteljes szerkezet, sokoldalúság, gazdaságos üzemeltetés voltak előnyei.  Összesen 4850 gép készült el, a legtöbb a Luftwaffe számára, amely a típust a Ju-52/3m-ge és a Ju-52/3m-g14e közötti jelzésekkel használta, bombázó- szállító- és ejtőernyős-ugratógépként.

TECHNIKAI ADATOK

  • Legénység: 2 vagy 3 fő

  • Motor: 3 db 9 hengeres BMW 132-T ; 730 LE

  • Sebesség: 286 km/h (max.)

  • Fegyverzet: 1 db 13 mm-es MG131 géppuska; 2 db 7,9 mm-es MG15 géppuskaKapacitás: 18 ejtõernyõs vagy 12 hordágy vagy ennek megfelelõ hasznos teher

  • Súly: 6500 kg (üresen); 11.030 kg (max.)

  • Csúcsmagasság: 5900 mH

  • Hatótávolság: 1280 km

  • Fesztávolság: 29,25 m

  • Hossz: 18,90 m

  • Magasság: 4,51 m   


Junkers Ju-87 'Stuka'
stuka

1935. szeptember 17-én emelkedett először a levegőbe a Junkers Ju-87A. Ez a gonosz kinézetű, keselyűre emlékeztető, hajlított szárnyú repülőgép képes volt arra, hogy 80 fokos zuhanás közben hajszálpontosan célba juttasson egy 450 kg-os bombát. A neve a Stuka, amely a német zuhanó harci gép (Sturzkampfflugzeug) kifejezés rövidítése. A Luftwaffe zuhanóbombázója a második világháború legfélelmetesebb fegyverévé vált. Zuhanás közben a kiterjesztett fékszárnyak és a repülőgép körül megváltozott légáramlás keltette jellegzetes sivító hang - amit a futóműre erősített szirénával tovább fokoztak - bénítólag hatott az ellenséges földi erőkre. A dunkerque-i kiürítést azonban nem sikerült megakadályozniuk. Az angliai légicsata után kiderült azonban a modern vadászok elleni védtelensége, így 1942 után többségében már csak az orosz fronton ill. az Afrika Korps megsegítésére vetették be. Még a háború vége előtt, 1944-ben abbahagyták az addig 5700 darabot számláló gyártást.

TECHNIKAI ADATOK

  • Legénység: 2 fő

  • Motor: Junkers Jumo 211J-1, 1420 LE

  • Sebesség: 408 km/h (4120 m-en)

  • Fegyverzet: 2 db 7,9 mm-es MG 81 géppuska, 2 db 7,9 mm-es MG 17 géppuska, max. 1800 kg bomba

  • Súly: 2760 kg (üresen), 5720 kg (harckészen)

  • Csúcsmagasság: 10.500 m

  • Hatótávolság: 760 km

  • Fesztávolság: 9,87 m

  • Hossz: 8,65 m

  • Magasság: 2,50 m


Junkers Ju-88
ju88
 
 Kétmotoros, középszárnyas, keskenytörzsű, fémépítésű német Junkers bombázó, a Luftwaffe legnagyobb példányszámban épült bombázógépe volt. A második világháború egyik legsikerültebb repülőgép-típusa, tervei 1935-ben készültek el, prototípusa 1936 végén emelkedett a levegőbe. Az 1935-ben gyorsbombázónak tervezett Ju-88 több módosítás után 1939. augusztusban állt csapatszolgálatba, és 1939. szeptember 25-én négy Ju-88-as majdnem elsüllyesztette az Ark Royal angol repülőgép-hordozót. Norvégia megszállásakor is fontos szerepet játszottak. A kezdeti konstrukció eléggé védtelen volt a vadászok ellen, a későbbiekben ezért a bombakapacitás megnövelése mellett elsősorban a fegyverzet megerősítésére helyezték a hangsúlyt. Ennek ellenére sebessége nem csökkent túlságosan, felvette a versenyt a vadászgépekkel is. Manőverező-képessége szintén nagyszerű volt. A kiváló konstrukció lehetővé tette széleskörű alkalmazását. Alapvetően ugyan bombázói feladatokra készült, de híres az éjszakai vadász típusváltozata is. Ezen túl zuhanóbombázó, aknatelepítő, torpedóvető, csatarepülő és fotófelderítő módosulatait használták nagyobb számban. Gyártása a háború végéig folyt, számtalan változata készült, amelyeket különböző felszereléssel, fegyverzettel láttak el. A számos átépítés és megerősítés ellenére teljesítménye nem romlott. Különböző változataiból 14 980 db épült. A Ju 88B (1940-ben repült először) prototípusából fejlesztették ki a Ju 188-at.

TECHNIKAI ADATOK

  • Legénység: 4 fő

  • Motor: 2 db Junkers Jumo 211B-1, 12 hengeres; 1200 LE (felszálláskor)

  • Sebesség: 519 km/h (5500 m-en)

  • Fegyverzet: max. 4 db 7,9 mm-es MG 15-ös géppuska; max. 1800 kg bomba

  • Súly: 7258 kg (üresen); 10.750 kg (harckészen)

  • Csúcsmagasság: 8000 m

  • Hatótávolság: 1700 km (póttankkal)

  • Fesztávolság: 18,37 m

  • Hossz: 14,36 m

  • Magasság: 5,33 m


Messerschmitt Bf-109
bf109

Willi Messerschmitt professzor repülőgépgyárában fejlesztették ki az első folyadékhűtéses Jumo 210-es és DB 600-as (Daimler-Benz) nagy teljesítményű V-motorokat, amelyeket a polgári Bf 108-as repülőgépben próbáltak ki, de a titokban szárnyait próbálgató légierő természetesen vadászgépekbe szánta. Így került kipróbálásra mindkettő a Messerschmitt Bf 109 prototípusaiban is. A kísérletek eredményeként az új vadászgép egyik 1650 lóerős DB 601 motorral épített példánya 611 km/h sebességgel megdöntötte a két éve fennálló sebességi világrekordot. A típus legnagyobb darabszámban épített változata a Bf 109G ("Gusztáv") volt, amelyet 1942 nyarán a Szovjetunióban és Észak-Afrikában vetettek be először. A Bf 109G-1 1475 lóerős DB 605A motorral, túlnyomásos kabinnal s egy 20 mm-es géppuskával rendelkezett. A Bf 109G-6 nehezebb fegyverzetet kapott. Légcsavartengelyében 30 mm-es MK 108 gépágyúval, a törzsorrban két 13 mm-es géppuskával s a szárnyak alatti gondolákban két 20 mm-es gépágyúval építették. A Bf 109 változtatható állású légcsavarral, valamint közvetlen befecskendezéses üzemanyag-ellátó rendszerrel rendelkezett. Hátránya volt a kis hatótávolság - ami miatt az angliai csatában mindössze 15-20 percet tölthetett effektív légi harccal -, valamint a keskeny nyomtávú futómű, amely a fel- és leszállást nehezítette a rosszabb minőségű repülőtereken. A Bf 109 a háború végéig halálos fegyvernek minősült a jól képzett pilóta kezében. Olyan nevek fűződnek hozzá, mint Erich Hartmann őrnagyé 352, Günther Rall őrnagyé 302, Hans-Joachim Marseilleé 158, Adolf Galland altábornagyé 104 légi győzelemmel. Máig vitatott, hogy a sokak szerint a háború végére elavuló típust a híres német ászok miért nem hagyták ott a korszerűbb  FW 190-esek kedvéért. Mindenesetre az elavultság ellen szól, hogy egyes licenszeit nagyon sok helyen és sokáig gyártották, s hogy e gépek több korabeli repülési, főként sebességi csúcsot is tartottak (a háború alatti utolsó sorozatok sebessége meghaladta a 700 km/h-t).

TECHNIKAI ADATOK

  • Legénység: 1 fő

  • Motor: Daimler-Benz DB 601Aa, 1175 LE (felszálláskor)

  • Sebesség: 560 km/h (4440 m-en)

  • Fegyverzet: 2 db 20 mm-es MG FF gépágyú, 2 db 7,9 mm-es MG 17 géppuska, 1 db 20 mm-es MG FF/m gépágyú

  • Súly: 1900 kg (üresen); 2665 kg (harckészen)

  • Csúcsmagasság: 10.500 m

  • Hatótávolság: 760 km

  • Fesztávolság: 9,87 m

  • Hossz: 8,65 m

  • Magasság: 2,50 m


Messerschmith Bf-110
bf110
 
Az 1930-as évek második felében kifejlesztett német Messerschmitt kétmotoros, osztott vezérsíkú romboló és nehéz vadászrepülőgép. Alapfeladata az ellenséges bombázókötelékek szétverése, illetve a saját bombázók útjának megtisztítása az ellenséges vadászoktól. Kisebb mozgékonyságát nagy tűzerejével kívánták ellensúlyozni.  Hivatalos megnevezése 1938. szeptember 1-ig Bf-110, ezután Me-110. Az 1939-ben rendszeresített gépet a háború első éveiben a légi fölény birtokában csatarepülőként használták.  Rudolf Hess egy ilyen géppel repült Angliába. Norvégia megszállásakor a légifedezetet biztosították. Az angliai légicsata azonban bebizonyította, hogy a nehézkes Me-110 kísérővadászok maguk is kíséretre szorulnak az egymotoros vadászokkal szemben. A keleti fronton a szárazföldi csapatok harcát támogató vadászbombázóként, és csatarepülőként alkalmazták.  Radarral felszerelt éjszakai vadász változata (Bf-110G) az éjszakai légitámadások elleni német védekezés egyik fő eszköze lett. Az F-1, F-2 és F-3 vadász- és vadászbombázó gépek után megjelentek az F-4 éjszakai vadászgépek is. Mivel a felváltására tervezett Me-210 nem vált be, így a Me-110 a háború végéig szolgálatban maradt. Változataiból 6 052 db készült, a gyártást 1945 márciusában fejezték be.

TECHNIKAI ADATOK

  • Legénység: 2 fő

  • Motor: 2 db Daimler-Benz DB 601A, 1100 LE

  • Sebesség: 562 km/h (7000 m-en)

  • Fegyverzet: 2 db 20 mm-es Oerlikon MG FF gépágyú, 4 db 7,9 mm-es Rheinmetall MG 17 géppuska, 1 db 7,92 mm-es MG 15 géppuska

  • Súly: 5150 kg (üresen); 6750 kg (max.)

  • Csúcsmagasság: 10.000 m

  • Hatótávolság: 1095 km

  • Fesztávolság: 16,20 m

  • Hossz: 12,10 m

  • Magasság: 4,13 m


Messerschmitt Me-163 'Komet'
me163
 
A Komet a II. világháború egyik legfigyelemreméltóbb repülőgépe volt, egyben tanúbizonysága annak, hogy a tehetséges német tervezők képesek voltak a távoli jövőbe vezető elképzeléseket a jelen gyakorlatában hasznosítani. Messerschmitt már január óta dolgozott a rakétameghajtású Me 163-as modellen, s az utolsó simításokat végezte; a P-1065-ös vadászgépen, a későbbi Me-262-esen is.  A Me-163-ast a szövetségesek légitámadásaira válaszul fejlesztették ki. Az elfogó vadászgép 76 prototípusából az első 1941 augusztusában repült először, hátra nyilazott csupaszárny repülőgépként, ledobható futókerekekről indultak és kiengedhető csúszótalpakra szálltak le vele. Hosszú és nehéz kísérletsorozat vezetett a Me 163B 1944 májusi korlátozott szolgálatba lépéséig.  Körülbelül 300 Me 163B-1 repülőgép készült el, de csak mérsékelt sikerrel tevékenykedtek; a folyékony tüzelőanyaggal működő rakétahajtómű ugyanis csak rövid ideig működött, és az - általában nem sima - leszállásokkor gyakorta felrobbant.

TECHNIKAI ADATOK

  • Legénység: 1 fő

  • Hajtómű: egy 1700 kp-os (16,67 kN) Walter HWK 109-509A-1/2 típusú, folyékony üzemanyaggal működő rakétahajtómű

  • Sebesség: 955 km/h

  • Fegyverzet: 2 db 20 mm-es vagy 30 mm-es MK 108 gépágyú a szárnytőben.

  • Súly: 1908 kg (üresen), 4310 kg (harckészen)

  • Csúcsmagasság: 12.500 m

  • Hatótávolság: akciórádiusz 35,5 km

  • Fesztávolság: 9,33 m

  • Hossz: 5,85 m

  • Magasság: 2,76 m


Messerschmitt Me-262 'Schwalbe'

me262

Németország egyike volt azoknak az országoknak, ahol a sugárhajtóműves repülés-kutatások terén a legnagyobb eredményt érték el. A világon elsőként ugyan Angliában készült működőképes gázturbina, de 1937-re már a németek is rendelkeztek ilyennel. A Heinkel repülőgépgyár élen járt a fejlesztésekben, olyannyira, hogy a világ első sugárhajtású repülőgépét is ők készítették el. Willi Messerschmitt már 1939 január óta dolgozott a rakétameghajtású Me-163-as modellen, s az utolsó simításokat végezte a P-1065-ös vadászgépen, a későbbi Me-262-esen. 1940 augusztusában repült először a világ első sugárhajtású vadászrepülőgépe, mely 225 km/h-val bizonyult gyorsabbnak a Messerschmitt Bf-109G-6-osnál. Fordulóköre ugyan nagyobb volt, és gyorsulása/lassulása is elmaradt a hagyományos Messerschmitt modellnél, de zuhanórepülésben utolérhetetlennek bizonyult. 1942 júliusára már véglegesen kialakult a repülőgép, de csak 1943 novemberében engedélyezték a gyártást, s akkor is csak nagysebességű bombázógépként. 1944 közepére egyértelművé vált, hogy a szövetségesek észak-afrikai és olaszországi térhódítása súlyos helyzetbe hozta a Luftwaffét és a német haditengerészetet. Emiatt a német hadvezetés szükségesnek látta, hogy a még szolgálatba sem állított, új Me 262 vadászbombázót bevessék. A döntést követően a gépeket a szárny alján Schloss 503A-1 bombasínekkel látták el. Az átalakított, Me 262A-2 jelzésű gépeket 1944 júliusában kapta meg a Schenk kísérleti egység (Erprobungskommando Schenk). A Me 262-esekből 1100 darabot rendeltek, de csupán mintegy 200 együléses Me 262A és kétüléses Me 262B került elsővonalbeli szolgálatba.

TECHNIKAI ADATOK

  • Legénység: 1 fő

  • Motor: 2 db Junkers Jumo 004B-1/2/3 gázturbina 899 kp-os tolóerõvel

  • Sebesség: 865 km/h (6000 m-en)

  • Fegyverzet: 4 db 30 mm-es Mk 180 gépágyú

  • Súly: 4420 kg (üresen) ; 6401 kg (harckészen)

  • Csúcsmagasság: 11450 m

  • Hatótávolság: 1042 km

  • Fesztávolság: 12,51 m

  • Hossz: 10,60 m

  • Magasság: 3,83 m 





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 12
Tegnapi: 2
Heti: 34
Havi: 268
Össz.: 110 821

Látogatottság növelés
Oldal: Német repülök
http://masodik-vilaghaboru.hupont.hu - © 2008 - 2024 - masodik-vilaghaboru.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »